Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pilisborosjenői Kevélyhegyi Tanösvény

2009.05.28

 

 

 

Pilisborosjenői Kevélyhegyi

 tanösvény

 
 
Pilisborosjenő Budapesttől északra, a Pilis-hg. délkeleti lábánál fekszik. Az Árpád-hídtól induló busszal fél óra alatt kényelmesen elérhető. Autóval a Külső-Bécsi útról Üröm-Pilisborosjenő felé letérve pár száz méter után kanyarodhatunk rá a faluba vezető régi útra, melynek legmagasabb pontjáról gyönyörű kilátás nyílik a hegyek között megbúvó községre.
 
Mielőtt a faluba érnénk, az út bal oldalán találjuk az 1831-ben épült Rozália-kápolnát, a pestis és kolerajárvány túlélői által emelt emlékhelyet.
 
A régi kőhídon áthaladva Pilisborosjenő központjába érkezünk, amit Ürömön keresztül is elérhetünk.
 
 
         A tanösvény bejárása előtt érdemes megtekinteni a szépen ápolt templomkertben álló római katolikus templomot, amely a régi középkori templom maradványaira épült 1726-ban. A templomkertben sétánk alkalmával megtekinthetjük az emlékművet, melyen az 1945-ös hősi halottaink neveit olvashatjuk, a Lourdesi Szent Szűz tiszteletére állított emlékhelyet, melyet 1997-ben a Pilisborosjenői Weindorf Egyházközség Képviselő Testülete készíttetett, és az 1956-os események mementóját, egy kopjafát, melyet Bereczki Antal helyi fafaragó készített 2006-ban.
 
 
A Fő u. 49. alatt található Német Nemzetiségi Tájház
érdekes falutörténeti kiállítással várja látogatóit.
Udvarában a szabadtéri színpad számos faluközösségi,
iskolai rendezvénynek ad helyet.
 
 
Pilisborosjenő rövid története
 
         A község története az őskorig nyúlik vissza. A Kis-Kevély északi oldalában megbúvó Mackó-barlangban nagytermetű állatok csontmaradványaiból készített pengét, pattintott kőeszközöket és tűzhelymaradványokat találtak. A Malom-dűlőben késő bronzkori urnasírok cserepeit gyűjtötték össze, melyek őskori település ittlétéről tanúskodnak. Római utak is vezettek ezen a vidéken, és Borosjenő Vinidinum elnevezéséből arra következtetünk, hogy a déli kitettségű lejtőkön már az ókorban is szőlőtermesztés folyt.
         Pilisborosjenő neve a Pilis medencében folyó bortermelésre utal, valamint arra, hogy Jenő törzsbeli magyarok hoztak létre települést ezen a vidéken.
A honfoglalástól a török uralomig hűbérbirtokként magyar főurak, illetve a margitszigeti és budai Szent Klára Apácarend voltak a terület gazdái. A török uralom alatt a falu leégett és teljesen elnéptelenedett. Buda visszafoglalása után már maradtak itt leszerelt katonák, és megkezdődött a környék németekkel való betelepítése. A települést 1695-ben említik először Weindorf néven az iratok, ami már a németek jelenlétére utal, akik szaktudásukkal és szorgalmukkal újra felvirágoztatták a falut.
         A szájhagyomány szerint a község nyugati részén, a volt úrbéres erdőn át mély árok húzódik a Bécsi út irányába. Az árok „Rákóczi Graben” nevét onnan kapta, hogy állítólag II. Rákóczi Ferenc csapatai itt táboroztak, innen indították támadásukat a labanc kézen lévő Vörösvár ellen.
         1739-ben pestisjárvány, a XIX. században tűzvész, kolerajárvány és jégeső sújtotta a falut. A járványokat túlélők megmenekülésük emlékére emelték a Rozália-kápolnát, mely újjáépülve ma is kegyelethely.
         A borosjenőiek fő tevékenysége a szőlőtermelés és borgazdálkodás volt, melynek magas szintű művelése gazdaggá tette a falut. Az 1880-as években Amerikából behurcolt filoxéra az itteni szőlőket is kipusztította. A gazdák más, ellenállóbb szőlőfajták és gyümölcsfák telepítésével élték túl ezt a sorscsapást, de egy új iparág, a kőfaragás is rohamos fejlődésnek indult.
         A II. világháború után a német nemzetiségű lakosok nagy részét kitelepítették Németországba. 274 ember maradt Pilisborosjenőn. A következő évektől főként Mezőkövesdről, Szigetmonostorról és Őrszentmiklósról telepítettek ide magyarokat.
         Az utóbbi évtizedekben a fővárosból egyre több család költözik ki falunkba, így a község lélekszáma ma már több mint 3500 fő.
 
 
 
 
 
 
 
1. Szt.-Vendel emlékmű
 
Szt. Vendel az állatok védőszentje, pásztorként szokták ábrázolni. Mivel az állatállomány itt is a megélhetés alapját jelentette, a falubeliek gyakran fohászkodtak hozzá segítségért. „Szép szokás volt, ünnepén október 20-án körmenettel vonultak a szoborhoz imádkozni, énekelni, a jó Isten áldását kérni. Mire a processzió odaért, a pásztorok a közelbe hajtották a csordát, a legények kilovagoltak a lovakkal, így a pap az állatokat is megáldotta.”
 
 
 
2. A Kálvária
A 278m magas Vendel-hegyen található Kálváriát 1929. június 30-án szentelték fel. A 14 stáció és a keresztek többnyire adományokból készültek. A középső kereszt Brunner Ferenc és Stadler János kőfaragó mesterek munkája.
2002-ben a hívek és a Pilisborosjenői Önkormányzat anyagi támogatásával újították fel.
 
A kőkeresztek mögött néhol kibukkan a Hárshegyi Homokkő. A stációk mögött telepített feketefenyves található, melyet itt honos cserjék, pl. cserszömörce, galagonya, gyepűrózsa kereteznek. A stációk között száraz lejtősztyepprét található. A fűfélék közül a különböző csenkeszfajok dominálnak. Májustól nyílik itt szarvas kerep, barátszegfű, ezüst ill. molyhos pimpó, ösztörűs veronika, koloncos legyezőfű, hegyi here, mezei szarkaláb. A falubeliek régen ide jártak gyógynövényeket gyűjteni, pl. kakukkfüvet, kamillát.
 
 
 
3.A Teve-szikla
 
 Ezt az érdekes sziklaalakzatot triász fődolomit alkotja. A dolomitot a földtörténet oligocén időszakában kovás forró vizes oldatok járták át, amitől keménysége és ellenállóképessége megnőtt. A kovás részek kevésbé pusztultak, mint a körülötte lévő könnyen aprózódó dolomit, így kipreparálódtak és érdekes formájú sziklatornyokként meredeznek a magasba.
A sziklák melletti bányában a dolomitot és az erre települt hárshegyi homokkövet bányászták.
 
 
Április elején nyílik a gyönyörű és védett fekete kökörcsin. Sötétlila, bókoló, harangszerű virágban végződő hajtása hosszú szőrbundába öltözik, hogy megvédje magát a hideg ellen. 
4. Az „Egri-vár”
 
 
A Teve-sziklát elhagyva a völgyben húzódó földúton indulunk az Egri-vár felé. Jobb kéz felől a Nagy-Kevély magasodik, balra a Fehér-hegy látható. Ennek K-i oldalában felhagyott murvabánya jelzi, hogy itt nemrég még bányászták az aprózódó dolomitot. Aki letérve a tanösvény útvonaláról felkapaszkodik a bányához, körülötte gyönyörű árvalányhajas rétet talál. Az árvalányhaj védett pázsitfűfélénk!
 
Ha felnézünk a magasba, gyakran láthatunk zsákmányát kereső egerészölyvet keringeni. Az egerészölyv hazánk leggyakoribb ragadozó madara, ennek ellenére védett. Pilisborosjenő környékén is fészkel. Fészkét általában magas fákra, 10-20 méter magasra, a törzs mellett, száraz gallyakból rakja. Tápláléka apró rágcsálókból áll.
 
 
 
 
1968-ban Várkonyi Zoltán itt forgatta a Gárdonyi Géza regényéből készült „Egri csillagok” című film egyes részleteit, melyhez díszletként építették fel az Egri vár mását. A környező völgyben és dombokon játszódtak a nagy csatajelenetek. A vár körüli, valaha mezőgazdasági művelés alatt álló területet, azóta töviskes cserjés nőtte be, ami a beerdősülés első lépcsője. Ezt a társulást tövises-tüskés cserjék alkotják, mint a gyepűrózsa, kökény, szeder, de sok a kutyabenge, galagonya és sóskaborbolya
 
 
5. Nagy-kevélyi-kőfülke („Szódás-barlang”)
 
Valószínűleg egy ferde hasadék mentén a dolomit aprózódása folytán keletkezett. Mivel a saját súlyánál fogva állandóan lefelé gördülő dolomittörmelék nem engedi a talajképződési folyamatokat kifejlődni és a fás növényzetet megtelepedni, a Kőfülke felett és szomszédságában dolomitsziklagyep alakult ki. Megtalálható fajai: hegyi ternye, kövirózsa, homoki pimpó, kövér daravirág, napvirág.
 
6. Régi kőbánya – Mészkőfal
 
A feltárás triász kori Dachsteini mészkőből épül fel. Folytatása a pár száz méterre található mészkőfal, melynek hálózatos rajzolatát, repedezettségét (kataklázos szövet) a kőzetet évmilliók során ért nagy nyomás alakította ki. Több helyen körkörös ill. finoman rétegzett struktúrákat is találhatunk. Ezek a sztromatolitok, melyeket mikroorganizmusok hoztak létre.
 
 
7. Mackó-barlang
 
A Kis-Kevély túloldalán felfedezhetjük a Mackó-barlangot. A barlang feltárása során az egymás alatt elhelyezkedő rétegekből a jégkor állatvilágának gazdag csontleletei kerültek elő, mint a barlangi medve, barlangi oroszlán, gyapjas orrszarvú, rénszarvas, füttyentő nyúl, óriásgím vagy a jégkori szamár.
 
A kőkorszakban évezredeken át emberi tanyahely volt. Mai lakói a denevérek. Hegyesorrú-, közönséges-, kispatkós- és korai denevérrel is találkozhatunk.
 
 
A Kevélyek É-i lejtőjének növényzete a kitettség miatt eltér a déli oldalétól. Az uralkodó gyertyános tölgyesbe bükk is elegyedik.
 
8. Nagy-Kevély
 
Az 535 m magas csúcsról csodálatos panoráma tárul a szemünk elé, körbepillantva a Dunát, a Budai-hegységet és a Pilis legjelentősebb csúcsait is láthatjuk. A kibukkanó sziklákat triász Fődolomit alkotja. Sziklagyepes, dolomitgörgeteges lejtők és karsztbokorerdő vesz körül bennünket, utóbbi fő képviselői a virágos kőris és a molyhos tölgy. A lágyszárúak közül nyílik itt közönséges bakszakáll, piros gólyaorr, mezei katáng (cikória), farkaskutyatej, közönséges galaj, homoki pimpó stb.
 
9.Kevélynyereg-Ezüstkevély
 
A piros jelzés útvonalán száraz tölgyesen haladunk át. Lombkoronaszintjében a kocsánytalan tölgy és a virágos kőris az uralkodó. Cserjeszintjére a veresgyűrű som, gyepűrózsa, galagonya, kökény a jellemző. Aljnövényzetében gyakori az erdei gyömbérgyökér, csabaíre, szamóca. Kora tavasszal lombfakadás előtt az ún. geofiton növényeké a főszerep, amelyek tápanyagaikat raktározó hagymájukban, hagymagumójukban, gyöktörzsükben őrzik, és a tavasz első leheletére villámgyorsan kibújnak a földből, pompáznak rövid ideig, majd a következő évig színüket sem látjuk. Jól ismert fajaik a Nagy-Kevélyen is megtalálhatók, mint a hóvirág, ibolyafélék, a salátaboglárka, a kankalinok, odvas- és ujjas keltike, bogláros szellőrózsa, galambvirág, leánykökörcsin és a tavaszi hérics. Májustól a nagyezerjófű, a sárga gyűszűvirág, a nagyvirágú lednek illetve a szurokszegfű virágában gyönyörködhetünk.
 
Az Ezüsthegy déli lejtőjét a 20. század első felében feketefenyővel telepítették be, hogy megvédjék az eróziótól a meredek, aprózódó dolomitfelszínt.
 
 Az út mentén, több helyen Hárshegyi Homokkő feltárásokat figyelhetünk meg.
Az itt található kisebb kőbányákból építőkőnek és malomkőnek bányászták a homokkövet.
 
Az ezüsthegyi bánya felé haladva utunk gyönyörű cseres-tölgyesen vezet keresztül.

 

10. Ezüsthegyi bánya

 
Homokkő bánya. A kőbánya óriási kiterjedésével, magas falaival, változatos színű kőzeteivel csodálatos látványt nyújt.
A kőzetben ősmaradványt itt sosem találtak, az oligocén (30 millió éves) korát települési viszonyai adják meg.
A Hárshegyi Homokkő, a rátelepített fenyvessel együtt nagyon savanyú aljzat, sok mohafaj és zuzmó (pl. rénszarvas zuzmó) termőhelye.
 
Az Ezüsthegyen lévő Hárshegyi Homokkövet fejtő bányák Pilisborosjenő nevezetességei voltak: ebből a kőből kiváló minőségű malomköveket lehetett készíteni, és a falubeli kőfaragók mesterei voltak ennek. Ma is láthatunk néhol félbehagyott malomköveket. Az ösvények nehezen járhatók. A kőbánya fölötti dombtető gyönyörű kilátással szolgál.
 
Az Ezüsthegy ÉK-i oldalán nyílik a Papp Ferenc-barlang, ami a Pilis-hg. leghosszabb (60 m mély és kb. 400 m hosszú) és legveszélyesebb barlangja. Több ezüsthegyi barlanghoz hasonlóan „a Hárshegyi Homokkő fekvőjét alkotó felső eocén nummuliteszes mészkőben (Szépvölgyi-mészkő) és bryozoás márgában, valamint az alattuk fekvő jórészben erősen porló triász, karni Fődolomitban képződött” (Báldi.)
 
 A bánya szegélyén nyílik tarlóvirág, gyapjas gyűszűvirág( foto),festő pipitér és árlevelű len

 

A kőbánya bejáratától jobbra lévő kis ösvény felett van egy régi hármashatárkő 1823-as évszámmal és Üröm, Borosjenő és Kaláz felirattal.

Ez az állomásunk közös az ürömi tanösvénnyel, amely "kétkörös", Üröm Templom térről indulva, a falu É-i, illetve. D-i részén lévő állomásokat külön-külön is felkereshetjük.
         A tanösvény kijelölése 2005. októberben elkészült, az útvonalat piros "T" jelzés mutatja. Az állomásokon kihelyezett táblákon térkép és magyarázószöveg található. Bővebb információ: www.urom.hu

 
Az Ezüsthegyi-bányát elhagyva jelzett ösvényen, kb. 20 perc alatt térhetünk vissza Pilisborosjenőre.
 
A tanösvényre 2009-ben elkészültek a tájékoztató táblák.
 
 
Tartalmas, szép kirándulást kívánnak a tanösvény készítői!
Gyimesiné Szabó Réka és Bereczkiné Szendrey Éva